Két ember, két teljesen más élet, két era, és csupán két év korkülönbség. Lee Hongbin és Han Sanghyuk hónapok alatt kerültek olyan szoros viszonyba, ami évek alatt sem sikerül több embernek. A Rock Ur Body volt az, ami teljesen megváltoztatta mindkettejük életét.
SUPERHERO
Az a nap sem tért el különösebben a többitől, leszámítva a maknaeban fegyülemlő rengeteg érzelmet.
A konyhában állt, maga előtt a pulton egy kés. A tökéletes időpontra várt.
Senki sem volt otthon, hyungjainak mind dolga volt. A Superhero promotálása mindannyiuknak nehéz, de legkevésbé talán Hyuknak - gondolná a külső szemlélő, akinek a fiúról az a benyomása, hogy néha talán ott van a színpadon, esetleg a refrénben segíti társait.
Az egész időszak a maknae-nak volt a legnehezebb. Hirtelen, egyik napról a másikra el kellett válnia családjától, hogy álmát megvalósítsa. Igen, ő választotta ezt az utat, de nem hátralhatott meg. Még.
Remegő kézzel nyúlt az éles tárgy felé. Biztos akarja ő ezt? Mindenkinek könnyebb lesz. A következőkben nem lábatlankodik majd a színpadon, nem kell senkinek sem kerülgetnie őt a Jellyfish-nél - gondolta. Legfőképp Hongbin hyungnak kell majd örülnie, hisz az idősebb nem rejtette véka alá: nem örül a maknae-nak.
- Sanghyuk-ah! - kiáltotta valaki. Ő csak odafordult, a kés még mindig kezében. - Tedd azt le, kérlek!
- Miért hyung? - kérdezte egy apró, féloldalas mosoly kíséretében. - Csak könnyítek az életeden!
- Miket beszélsz? Nem teheted ezt, érted?! Mi lesz a családoddal? Mi lesz velünk, velem?! - fakadt ki Hongbin.
- Veled? Visual-maknae lehetsz, hát nem remek? - az idősebb közelebb lépett hozzá, majd megérintette karját.
- K-kérlek… - dadogta könnybe lábadt szemmel. A maknae lába megremegett, amint rájött mit is tehetett volna. Zokogásban tört ki, de hyungja nyugtatni kezdte. - Ezt nem említjük a többieknek, rendben? Kettőnk titka lesz! - Hongbin is itt jött rá, hogy a maknae még fiatal. Nem kezelheti ő sem úgy, mint egy eltiporható kis élőlényt. Foglalkozni kell vele, ápolni az apró lelkét, és ahogy látszik, ez a feladat rá marad.
A többiek is szép csendben értek haza, az órákkal ezelőtti incidensből semmit sem vettek észre, csak annyit, hogy a két legfiatalabb önfeledten nevet. Hakyeonnak ez az apróság szemet is szúrt, de nem jegyezte meg. Inkább örült, hogy Hongbin végre belátta: a maknae egy elbűvölő személy.
ROCK UR BODY
A két jómadár néhány hónap leforgása alatt elválaszthatatlan lett. A következő MV-jükben jobban látszik, hogy Hyuk is jobban élvezte az egészet. Lehet, hogy csak a pörgős dal az oka, hogy a SISTAR Dasom-jával találkozhatott, vagy csak hyungjai hülyesége a VIXX TV-ben, de az viszont biztos, hogy Lee Hongbin nagyon sokat segített a fiún. Talán olyan sokat, hogy a visual legjobb barátja, Jaehwan elhanyagolva érezhette magát, még ha ezt nem is kötötte a fiatalabb orrára. Minden szabad másodpercet együtt töltöttek, ami nem volt nehéz, hisz alig akadt egy-egy pihenésre szánható percük. Amíg az idősebbek aludtak, ők beszélgettek, éjszakánként megtárgyalták, hogy Hongbin barátnői mennyire undorítóan bántak a fiúval, és megfogadták egymásnak, hogy nem lesz olyan barátnőjük, aki a másiknak nem tetszik. A sok halk kuncogásuk mellett, az éjszaka sötétjében észre sem vették, hogy mikor melyik bandatársuk van ébren, és hallgatja a két legkisebb agymenéseit.
Egy este viszont Hyuk közölte Hongbinnel: talált magának valakit. Az idősebb gyomra akaratlanul is görcsbe rándult a gondolattól. A maknae pedig csak mesélt és mesélt a hölgyről. A lány a leírás alapján kész főnyereménynek tűnt, olyan, akit Sanghyuk megérdemel. Hongbin ezt mégsem látta be.
- Holnap ráérsz? Bemutatnálak Saejinnek! - szemében tükrződött az izgatottság.
- Szerintem értelmetlen lenne. Úgyis azt mondanám, hogy nem illik hozzád! - magyarázta az idősebb.
- De hyung~ - nyafogott a maknae.
- Nincs de. Nem illik hozzád! - pattant fel helyéről Bin, és kiszaladt a mosdóba. Arcát megmosta egy kis hideg vízzel, hogy lenyugodhasson. Maga sem tudta miért, de felzaklatta ez a pár szó. És maga a név sem tetszett neki, habár ha rákérdeztek volna miért, értelmes választ nem tudott volna adni.
Mikor kilépett a fürdőből eszébe jutott a dormba költözésük utáni első pár nap. Amikor Daewon Ravival megviccelte a maknae-t zuhanyzás közben. Elvitték az összes ruháját, egy törölközőt se hagytak ott neki, hátha feladja a MYdol versenyét, és nagyobb esélyük lesz a többieknek bekerülni. Amikor Sanghyuk kilépett teljesen meztelenül, akkor Hongbin lefotózta, és azt mondta, hogy kiteszi a fancafe-ba, ha nem lép vissza. Hyuk erre csak ennyit válaszolt:
- Tedd csak, hyung. Ezzel nem tudsz eltántorítani a céljaim elérésétől. És ha látni fogják ami alul van? Akkor is titeket tesznek ki a versenyből, mert ilyet tettetek ki rólam. Szóval csak hajrá! Egyébként, nekem is van pár előnyös képem rólatok! - nagyot nevetve lépett be szobájukba, ahonnan Hakyeon szemét takargatva szaladt ki.
- Sanghyuk! Azonnal hagyd ezt abba, öltözz fel, mielőtt Taekwoon vagy Yoochun elhányja magát… - azt a fotót Hongbin azóta is őrzi. Eleinte csak azért hagyta meg, mert később jó lehet zsarolás céljából, de utána meg csak jó volt ránézni. Hongbin se értette miért kell neki egy nála két évvel fiatalabb fiú férfiasságáról kép, de amikor debut után meglátta, hogy szimplán előjáték céljából kergeti egymást Ádám-kosztümben N és Ravi, amíg ők a nappaliban ettek, és röhögtek rajtuk, már nem is keresett rá választ.
Gondolkozását a maknae szúrós tekintete szakította meg a mosdó elől.
- Nem is ismered őt, Hongbin hyung! - emelte fel hangját a fiatalabb. - Honnan tudod milyen lány kell nekem?!
- Sanghyuk-ah, aludni akarok, kérlek - tolta arrébb Hyukot, de ő ismét elé állt.
- Mi bajod van velem? Kezded azt, amit a debut-nél, Hongbin?
- Hol marad a "hyung"? - kerekedett ki szeme az idősebbnek.
- Egy ilyen ember ne várjon tőlem tiszteletet! - indult meg a szoba felé Hyuk, de egy kéz visszahúzta.
- Ne szemtelenkedj, mert megbánod! - féloldalas, kissé gonosznak mondható mosoly húzódott Hongbin arcára.
- Nem félek tőled! - köpte már a szavakat a maknae. Idegességében az idősebb a vécébe rángatta, majd erőszakosan csókolni kezdte. A fiatalabb nem tudta hirtelen mit is tehetne, már épp lökte volna el magatól hyungját, mikor az nyakára tért át, harapdálni kezdte azt. Másodpercek alatt fordította meg barátját, majd nekilökte férfiasságát Hyuk fenekének. Két vékony pizsama nadrág választotta el az idősebbet attól, hogy megtegye, amit akar.
- H-hyung… - dadogta Hyuk.
- Most hirtelen már tisztelsz? Milyen vicces… - kuncogott Hongbin. - Ne aggódj, nem leszek óvatos! - a maknae nagyot nyelt, majd vergődni kezdett.
- Eressz el! - morogta. Hongbin erős karjai nem eresztették. Egy kézzel volt olyan erős, hogy Hyuk két kezét le tudta fogni. Az idősebb csak a falnak lökte. - Mit akarsz?! - Hongbin elvigyorodott, alsó ajkába harapott, majd kezét a fiatalabb nadrágjába vezette, és Hyuk férfiasságát kezdte el simogatni.
- Vajon mit akarhatok~ - súgta a maknae fülébe. Lassan húzta le mindkettejük nadrágját, majd azonnal magában érezhette hyungját a legkisebb. A fájdalomtól azonnal felnyögött, szemeit es fogait összeszorította. Hongbin eleinte lassan mozgott benne, majd egyre csak gyorsított. Pillanatok alatt tempója őrülten gyors lett, Hyuk minden egyes lökésnél a falnak nyomódott, úgy nyöszörgött. Hongbint ez bosszantotta. Ő mieért nem élvezi? Nem is kell, hogy élvezze, akkor legalább probálna menekülni, vagy hasonlók! De ehelyett semmit nem tesz! Ennyire hidegen hagyná már a közelsége? - futottak át agyán a gondolatok.
Saját magát idegesítette fel, ami miatt a maknae bűnhődött. Lassitott tempóján, majd inkább mélyeket lökött mintsem gyorsan. Hyuk majd' összerogyott, két lába felmondta a szolgálatot. Hongbin az egy órányi "játszadozás" folyamán háromszor erőszakolta meg társát. Mikor már úgy érezte, hogy konkrétan a lelket is kidugta a maknaeból, otthagyta a mosdóban, és elvonult aludni. Arra ügyelt, hogy társai közül ő keljen fel leghamarabb, nehogy valaki megtalálja Hyukot.
A maknae nem volt a vécében ahol hagyta. Azonnal lefagyott, az egész lakást felkutatta utána. Bűntudata lett, félt, hogy esetleg baja lett a maknae-nak, vagy ami a legrosszabb: megtett azt, amiről Hongbinnek anno sikerült lebeszélnie…
Ravi szobája felől hallotta meg kettejük nevetését. Nos igen, a rapper az egyetlen, aki külön szobát tudhat a magáénak a manager hyungon kívűl. Azt beszélték meg Hakyeonnal, hogy Wonshiknak kell egy kis hely, ahová elvonulhat dalokat írni, vagy csak ihletet gyűjteni. Persze mind a hatan tudták, hogy Ravi az elviselhetetlen horkolása miatt került külön, mégha ezt nem is mondták ki.
Hongbin kopogott, majd benyitott. Wonshik értetlenül nézte, hogy a fiatalabbak mit keresnek nála reggel hatkor.
- Elnézést a zavarásért hyung… de Sanghyuk… H-hogy-hogy itt vagy? - dadogta félénken a visual.
- Rosszul lettem éjszaka… Ravi hyung csak megtalált a mosdóban! - mosolygott. - Ne aggódj hyung, jól vagyok! - Hongbin nagyot sóhajtott. Ezek szerint Ravi nem tud semmiről.
- És beszélhetnénk? - intett fejével, hogy menjenek ki. A maknae követte. Nagyon félt. Elképzelése sem volt arról, hogy most mit kaphat az idősebbtől az éjszakai után. - Miért nem az volt az első dolgod, hogy elmondasz mindent Wonshik hyungnak? Nagyon sajnálom azt, amit tettem, magam sem tudom, hogy miért borult el az agyam, de nem értem, egy normális ember rég kirugatott volna a bandából emiatt…
- Emlékszel arra a napra? - kezdett bele Hyuk. - Megmentetted az életemet. Én pedig megfogadtam, hogy bármit is teszel, én mindig is hálás leszek neked. Mikor idejöttem nem volt senkim, tudod az én családom nem gazdag, ezért döntöttem el, hogy segíteni fogok nekik. Minden fizetésem felét elküldöm anyának és apának… Mikor mondtad, hogy mi lesz a családommal, akkor eszembe jutott mindez… Hogy nem csak a szívük hasadna meg, de az a kis segítség se lenne nekik, ráadásul szégyenbe hoznám őket. Te viszont eszembe juttattad ezt, és hálával tartozok neked.
- Sanghyuk-ah, én…
- Hyung, mindegy… felejtsük el, te az én titkomat örzöd, én pedig a tiédet. De ha nem haragszol, Ravi hyung már vár! - kerülte meg a visualt, de ő visszarántotta. A maknae szemeibe nézett, majd apró mosoly ült ki arcára, mikor a fiatalabbat megcsókolta. Hyuknak ez volt az első csókja - hisz az éjszakait nem számította -, nem tudta mit hogy kell csinálnia, ezért belegondolt mit mondtak nekik a felvilágosító órákon a gimnáziumban, és próbált mindent úgy tenni, ahogy azt kell.
Hongbin nyaka köré fonta karjait, amíg az idősebb keze a maknae derekán pihent. Nem siettek el semmit, lassan ízlelték egymás párnácskáit. Elválásukkor Hyuk kérdőn pillantott Hongbinra.
- Ez éjszaka lemaradt a nagy kapkodásom közepette… - pirult el. Sanghyuk se értette miért csókolt vissza, de azt tudta, hogy nem bánta meg. Sőt, a maga elvetemült módján a mosdóban történteket is élvezte.
- Hyung, ezek után mit mondok Saejinnek? - döntötte homlokát az idősebbének Hyuk.
- Azt, hogy az a hülye visual bandatársad nem engedi, hogy randizz, mert tervei vannak veled!
- Értem! - nevetett a maknae. Percekkel később megszólalt Hongbin:
- Biztos nem haragszol? - húzta el száját.
- Akármennyire is fáj a fenekem, nem… - simított végig arcán Hyuk.
- Khm… Nem akarok zavarni, de ha már így belemelegedtetek a dolgokba… Engem érdekelne ez a Saejin! - karolta át kettejük vállát Wonshik. Felnevettek ezen a mondaton, és mindannyian egyetértettek abban, hogy Ravi sosem fog változni. Egymásra néztek, halványan elmosolyodtak, és szemük előtt lepörgött a következő pár év, amit egymással tölthetnek majd a VIXX-nek hála. Hyuk Hongbinhoz bújva aludt el éjszaka, de még egyszer a biztonság kedvéért rákérdezett:
- Ugye ma este nem megyünk vécére? - remegett meg. Hongbin csak egy apró puszit nyomott Sanghyuk fejére, majd mindketten mély álomba merültek……… volna, ha a szomszéd szobából kivételesen nem hallatszódott volna át a rapper horkolása. Hiába, az a dorm egy olyan hely, ami soha sem fog változni.
