N: - Talán jótékonykodhatnék! - vetettem fel. - Habár nincs pénzem, de ha van, azt szeretem magamra költeni… - néztem magam elé, majd Ravira pillantottam. - Tudom, nem vagyok jó ebben, de ilyenkor remekül szórakozok! - kb. egy órán át kerestünk nekem életcélt, mire feladtuk, mert eljött a zárás. Ma nem én voltam soron (szerencsére). 'Barátom' már épp indult volna, de utána szóltam.
- Wonshik-ah! - szaladtam utána. - Elkísérhetlek? - mosolyogtam.
Ravi: - Um… - kicsit hezitáltam, hisz szerettem az esti fényekben egyedül… már csak egyedül… sétálni. - Persze - mondtam vegül. Bár eddig senkit se engedtem magamhoz ennyire kozel se… így is féltettem N-t. Odajött mellém és együtt indultunk el.
N: Magam sem értettem miért, de kedvem volt vele lenni. Mint valami rossz szerelmes, de épp ellenkezőleg! Örültem, hogy sikerült szóra bírnom, és jobb kedvre deríteni! Megálltam egy nagy plakát előtt.
- Wonshik! Te majd szépen eljössz, és megnézed velem ezt a filmet! - mutogattam előre. - Nincs kifogás, jössz és kész! - szaladtam utána, hogy behozzam a távolságot, amivel lehagyott.
Nem is tudom ezt miért mondtam, talán csak nem akartam szótlanul sétálni mellette, és ezzel töltöttem ki az űrt.
Ravi: Nem N. Én nem megyek sehova. Én nem akarom hogy… nem. Így is túl közel vagy már hozzám. N kérlek… Gondolataim teljesen belepték a fejem, azt se tudtam mit tegyek. Legszívesebben ordítottam volna. Mindenhonnan hangok szűrődtek felém...
- Meglátjuk ~ - motyogtam az orrom alatt. Lehajtottam a fejem, miközben N csak nézelődött, gondolom erre meé nem volt. Nagy háztömbök, a játszótéren gyerekek hada.
N: Érdekes volt ezt a helyet látni, nem itt nőttem fel. Anyámék egy kertes házban neveltek, a város szélén, később én költöztem Szöul szívébe, de erre még nem jártam… Mentem tovább egyenesen, méterek után tűnt fel, hogy Wonshik befordult. Visszarohantam hozzá egy ház kapujába.
- Szóval itt laksz! - néztem fel az épületre. Bólintott. - Remélem holnap is látlak! Szerintem találunk beszélni valót! - veregettem meg vállát. - Jóéjszakát! - öleltem gyorsan magamhoz. Na igen, kicsit túl közvetlen vagyok az emberekkel…
Ravi: Éreztem ahogy átölelt, agyam vészesen dolgozta fel az egész jelenetet és hirtelen csak ellöktem magamtól.
- É-én… bocs… - motyogtam zavartan. - Jóéjt - mondtam, majd berohantam az épületbe N-t otthagyva. Lihegve érkeztem meg az emeletre, előkapkodtam a kulcsom és bent is voltam. N… nem tudod mit teszel.
N: - Szia - motyogtam a levegőbe amint ott hagyott. Lassan battyogtam a megállóba, közben üres tekintettel néztem magam elé, várva hogy mikor jön a busz. Hazamentem, majd a kanapén eldőlve gondolkoztam ezen a fiún. Vajon mindig ilyen volt? Vagy ha nem, akkor mitől lett ilyen? - futottak át agyamon a gondolatok.
Ravi: Nem kellene… Ez a két szó ismétli egyfolytában önmagát az agyamban és nem hagy nyugodni. Gondoltam veszek egy forró fürdőt. A víz nyugtatóan csorgott végig testemen, kicsit enyhült a görcsös hangulatom. Kiszálltam a zuhany alól, megtörülköztem, majd miután felhúztam egy alsót, belebújtam a köntösömbe. A konyhába érve, belenéztem a hűtőmbe. A látvány miatt sóhajtva túrtam bele fekete hajamba. Alig volt valami amit ehettem volna. Becsaptam az ajtót inkább és bementem a szobámba, majd eldőltem az ágyon. Olyan hideg volt az ágy így egyedül… Hiányzott…
N: Telefonomra keltem. Fáradtan kapcsoltam ki az ébresztőt. Semmi kedvem nem volt a mai naphoz. Sem bemenni dolgozni, sem jópofát vágni minden embernek, aki csak betér hozzánk.
Gyorsan lezuhanyoztam, de a víz alatt is majdnem beájultam. Alig aludtam az éjszaka valamit, csak forgolódtam. Inkább csak siettem a kavézóba, ott legalább felébredek valamennyire a sok rohangálás közepette.
Ravi: Másnap kicsit korábban mentem be a kávézóba. Mégegyszer bocsánatot akartam kérni tőle. Aznap kicsit hűvösebb volt, kabátot kellett vennem, mikor kimentem. Kezeimet kabátzsebeimbe rejtettem, úgy róttam végig az utakat. Szótlanul érkeztem meg a kávézóba.
N: Kezeimre dőlve szunyókáltam el, ha Minsoo nem bök oldalba átalszom a műszakot.
- Hakyeon, ott a vendéged! - keltett fel. Rámosolyogtam kollégámra, majd megdörzsöltem szemeimet. Wonshikot pillantottam meg. Lassan odamentem hozzá, közben egy széket is felborítottam.
- Hogy az a… - káromkodtam magamban. Ahogy visszatettem helyére, odaléptem Hozzá.
- Mit hozhatok? - vettem kezembe a kis füzetemet tollammal együtt.
Ravi: - A szokásos kávét - mosolyogtam rá. Mielőtt távozott volna megszólaltam. - N… - visszafordult és kérdőn nézett rám. - Bocsánat tényleg a… tegnapiért - nem néztem rá, zavartan pillantottam ide-oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése