Ken...
Miért...?
N: Leültem a kanapéra, a tévét kezdtem el nézni. Az egyik csatornán az a film ment, aminek a második részét akarom megnézni Wonshikkal. Muszáj voltam elkezdeni nézni! Pont a legjobb résznél aludtam el, de nem zavart. Minden egyes percben az a hülye, antiszociális gyökér jutott eszembe.
Ravi: Másnap is ugyanúgy beültem a kávézóba. N visszahozta a kabátom, elbeszélgettük az időt. És ez így ment heteken keresztül. Néhányszor elmentünk sétálni, hétvégenként megnéztük a filmet, elvittem egy folyóhoz, a városban is körülnéztünk, de volt egy nap, ami....
***
Aznap az időjárás megőrült. Az ég be volt borulva, zuhogott az eső és a szél teljes erővel fújt. Mintha tudták volna mi zajlik bennem. Ez volt az a nap.... Az a nap.... amin sohase kellett volna megtörténnie annak....
Már sírva keltem. Ennyi év után... én már nem bírtam tovább. Könnyáztatta arccal vettem fel ruhám, és hagytam el a lakást. Semmit se vittem magammal...
N: A mai nap is úgy kezdődött számomra, mint a többi. Felöltöztem, kissé jobban, mint eddig, hisz az ablakon kinézve nem volt biztató az időjárás. Már nyitás előtt bent voltam a kávézóban,vártam, hogy elkezdődjön a nap.Az utóbbi időben nagyon jól kijöttünk Wonshikkal, a szabadnapjaimat is vele töltöttem.
11 óra is elmúlt, de Wonshik sehol. Előkaptam telefonomat, majd egy SMS-t kezdtem pötyögni: "Ya! Csak nem elaludtál? ;)" Ezzel a lendülettel el is küldtem neki.
Ravi: Csak magam elé révedtem, úgy sétáltam végig az utcákat. Nem is tudtam merre mentem, csak azt akartam, hogy vége legyen... Vége legyen a szenvedésemnek. Az emberek megnéztek, de nem zavartattam magam. A folyónál kötöttem ki. A víz zavaros volt, fel-felcsapott a híd falára. A szél csak süvített. Csak arra eszméltem fel, hogy a híd peremén álltam...
N: Semmi reagálás. Sorra küldtem még az üzeneteket, de nem kaptam választ. Inkább hívtam, de vagy nem vette fel, vagy kinyomott. Aggódni kezdtem. Szóltam főnökömnek, hogy rosszul lettem, csak hogy hazaengedjen. Az utakon szaladtam, mindent megnéztem, az utolsó kő alá is belestem, hátha ott van. A szél a szemembe fújta az esőt, alig láttam valamit. Egy hídon átkelve észrevettem, hogy rengeteg ember gyűlt egy kupacba. Utat törtem magamnak rajtuk, mikor megláttam, amire nem számítottam....
Ravi: Az emberek kicsit odagyűltek, de el-elmentek, mert féltek bármit is tenni. Még szerencséjükre... mert rájuk akartam már ordítani, hogy hagyjanak. Az időjárás miatt is szétszéledtek... Ken... Látni akarlak... Veled akarok lenni... Újra... Lábam milliméterről milliméterre egyre jobban közelítette a folyó vizét. Lehunytam a szemem és sóhajtottam egyet. Az ég egy nagyot dörgött, de nem reagáltam. A szél átjárta a ruháimat, megremegtem a hidegtől is.
N: Lefagytam, nem tudtam mit tegyek, vagy éppenséggel mondjak. Csak álltam egy helyben, lábaim földbe gyökereztek.
- Nem teheted... - motyogtam magam elé, majd ordítva ismételtem meg. - Nem teheted, Wonshik! - rám pillantott, én csak őt figyeltem ledermedve.
Ravi: N...? Mit keresel te itt...? Rápillantottam ködös tekintetemmel. Csak ott állt az esőben, nézett ijedt szemekkel.
- Miért is ne... - mondtam halkan, előrébb csúsztatva lábam. - Látni akarom...
N: - Wonshik... - léptem közelebb hozzá. - Ki az? Mit tett, hogy ennyire függesz tőle? Semmi értelme ennek az egésznek! - mentem egyre közelebb hozzá. Alig egy méter választott el tőle. - Ha a családod számít neked, vagy az az egy hónap... Az a kibaszott egy hónap, ameddig veled beszéltem... Ha számítok neked én! - ordibáltam. A szemembe könnyek gyűltek, egyszerűen nem tudtam mit tegyek már. Ilyenkor mi lenne a helyes reakció? Csak arra tudtam gondolni, hogy ha most leugrik onnan, én biztos megőrülök...
Ravi: Szavai ahogy elértek tudatomig, megállítottak. Mindketten számítottak nekem... N elérte azt, hogy barátomként tekintsek rá. N így is elfogadott... De Ken... Ő volt a mindenem. Ő jelentette nekem az életet... Nélküle fuldoklok ebben a világban.
Csak álltam ott, teljesen átáztam.nem tudtam mi lenne a helyes. Egy hideg kéz fogta meg az enyémet.
- Kérlek... Wonshik... - könyörgött nekem. A könnyeim fokozatosan elindultak az arcomon.
