Egyszerűen tönkreteszel Lee Jaehwan! A szemed, a szád... A hajad, melybe nők ezrei túrnának bele... Nélküled nem érzem jól magam, most is itt hagytál, csak hogy Hongbinnal legyél, ezzel óriási fájdalmat okozva nekem! Már a puszta hiányod is rosszkedvűvé tesz.... Nem veszed észre mit művelsz, Ken?! - gondolkodtam a kanapén ülve.
- Hé, Leo! Jól vagy? - bökött oldalba a mellettem lévő Hakyeon.
- Persze, miért ne lennék? - néztem rá egy apró mosolyt erőltetve arcomra. Hát, nálam ez a maximum...
- Nézzük csak.... Egy hete, mikor elment Ken és Hongbin nyaralni, azóta a szobádban gubbasztasz, egy percre se jössz ki, csodálom, hogy most itt vagy!
- Minden rendben, csak szerintem összeszedtem valamit! Jól vagyok! - néztem rá.
- Ha te mondod... - percekig csak ültünk egymás mellett majd Hyuk rohant ki szobájából.
- LEO HYUUUUNG! - ordította, majd lehuppant mellénk.
- Mit üvöltesz, itt vagyok! - szóltam rá.
- Bocs. De akarok kérdezni valamit!
- Na, mondd!
- Ugye most kaptunk három hetet pihizni! Múlt héten volt N és Ravi hyung, ezen a héten Jaehwan és Hongbin hyung, jövő héten meg mi megyünk.
- Ezt eddig tudom.
- Csak azt szeretném tudni, hogy mi hová fogunk menni? Holnap jönnek haza a többiek, mi meg másnap indulunk is!
- Fogalmam sincs, majd elindulunk, és csak kilyukadunk valahol....
- De azt hittem, hogy mindent megterveztél!
- Igaza van... - mondta ránk se nézve Hakyeon.
- Figyelj Hyuk. Most menj be a szobádba, és pakolj össze!
- De már kész vagyok!
- Mit hagytál ki?
- Honnan veszed, hogy bármit is.... A FÜRDŐGATYÁM! Mindjárt jövök! - és ezzel a lendülettel vissza is szaladt szobájába.
- Holnap jönnek a többiek, és te semmit nem terveztél.... Gratulálok...
- Mert lebeszéltem mindent Hongbinnal... Ő viszi Hyukot, nem én....
- Tessék? De erről miért nem szóltatok?
- Mert.... Nem tudom, de inkább beszélek Kennel.. Szia! - mielőtt még leaderünk utánam szólhatott volna beszaladtam egy szobába, majd bezártam az ajtót. Telefonomat elővettem zsebemből majd kikerestem Jaehwan számát.
- Mi az, már egy hetet sem bírsz ki nélkülem? - hangján hallottam hogy szája mosolyra húzódik.
- Neked is szia!
- Miben lehetek szolgálatodra?
- Megkérdeznéd Hongbint, hogy áll-e még az amit, beszéltünk? Hogy elviszi-e ő Hyukot?
- Persze, de miért nem te viszed? Minden rendben van?
- Jól vagyok, csak
szerintem lebetegedtem…- Minden rendben, csak szerintem összeszedtem valamit! Jól vagyok! - néztem rá.
- Ha te mondod... - percekig csak ültünk egymás mellett majd Hyuk rohant ki szobájából.
- LEO HYUUUUNG! - ordította, majd lehuppant mellénk.
- Mit üvöltesz, itt vagyok! - szóltam rá.
- Bocs. De akarok kérdezni valamit!
- Na, mondd!
- Ugye most kaptunk három hetet pihizni! Múlt héten volt N és Ravi hyung, ezen a héten Jaehwan és Hongbin hyung, jövő héten meg mi megyünk.
- Ezt eddig tudom.
- Csak azt szeretném tudni, hogy mi hová fogunk menni? Holnap jönnek haza a többiek, mi meg másnap indulunk is!
- Fogalmam sincs, majd elindulunk, és csak kilyukadunk valahol....
- De azt hittem, hogy mindent megterveztél!
- Igaza van... - mondta ránk se nézve Hakyeon.
- Figyelj Hyuk. Most menj be a szobádba, és pakolj össze!
- De már kész vagyok!
- Mit hagytál ki?
- Honnan veszed, hogy bármit is.... A FÜRDŐGATYÁM! Mindjárt jövök! - és ezzel a lendülettel vissza is szaladt szobájába.
- Holnap jönnek a többiek, és te semmit nem terveztél.... Gratulálok...
- Mert lebeszéltem mindent Hongbinnal... Ő viszi Hyukot, nem én....
- Tessék? De erről miért nem szóltatok?
- Mert.... Nem tudom, de inkább beszélek Kennel.. Szia! - mielőtt még leaderünk utánam szólhatott volna beszaladtam egy szobába, majd bezártam az ajtót. Telefonomat elővettem zsebemből majd kikerestem Jaehwan számát.
- Mi az, már egy hetet sem bírsz ki nélkülem? - hangján hallottam hogy szája mosolyra húzódik.
- Neked is szia!
- Miben lehetek szolgálatodra?
- Megkérdeznéd Hongbint, hogy áll-e még az amit, beszéltünk? Hogy elviszi-e ő Hyukot?
- Persze, de miért nem te viszed? Minden rendben van?
- Jól vagyok, csak
- Hongbin azt mondja, hogy persze! De ennek örülök, legalább láthatlak! - szélesen elmosolyodtam ennek hallatára. - Most mennem kell hyung… Majd holnap találkozunk! - mindketten letettük.
- Istenem Jaehwan… Miért teszed ezt velem? Szeretlek… - beszéltem a kezemben lévő telefonhoz.
- Öhm… Taekwoon hyung… - hallottam meg Ravi hangját. Hátrafordultam, az ágyán fekve laptopozott.
- Mit keresel itt? - kérdeztem dühösen.
- Ez az én szobám… - mondta félénken.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csak… - nagyot sóhajtottam. - Mennyit hallottál?
- Eleget ahhoz, hogy elmeséld mi ez az egész… - neki kezdtem a történetnek. Elmeséltem minnndent, hogy debut óta figyelem Kent, de a 'hyde' promotálása óta máshogy érzek iránta… Eddig fel sem tűnt, hogy a hangszíne mennyire szép, és valahogy ha meghallom a fürdőből a hangját, egyből elvarázsol. A hülye személyisége, ami mögött egy komoly, aranyos ember bújt el… Számomra tökéletes!
- Szóval ezért tartunk most ott, ahol…
- Értem… Szerintem ez aranyos! - mosolyodott el Wonshik. Felvontam szemöldököm. - A Keo-t alapjáraton kedvelik a STARLIGHT-ok, és ha megtudják, hogy van igazságalapja… Na persze lehet, hogy lesz aki nem örül majd neki, de ezzel te ne törődj! Ha a banda képes elfogadni, akkor mit számít néhány olyan ember, aki ellenetek van?
- Tudod, ehhez csak az kéne, hogy Ken is érezzen valami ilyesmit… Azért köszönöm, hogy próbálsz felvidítani! - mosolyodtam el. - Nem is zavarlak tovább, inkább alszok… Jóéjszakát Ravi! - másztam át szobámba. Bevettem két altatót, csak hogy átaludjak mindent.
Másnap délben keltem. Fájó fejjel kimásztam az ágyamból, majd átöltöztem pizsamámból. Egy kis papír darabot ragasztott valaki szekrényem ajtajára.
" Kedves hyung!
Mikor hazaértünk beszélni akartam veled, de már javában aludtál. Ha felkelsz, kérlek ne ölj meg emiatt a kis levél miatt, de így egyszerűbb elmondanom.
Már a MYdol-ban is kedveltelek. Hyuk félt tőled, de ez engem nem zavart. Vonzott a személyiséged, az, hogy olyan csöndes voltál. Máig is vonz. Sőt… Annyira hozzám nőttél… hogy már megszerettelek… Ez most a Hongbinnal való nyaralás miatt tisztázódott bennem, mert annyira hiányoztál…
Tudom, nem kellett volna ennyit várnom azzal, hogy ezt elmondjam, és megértem, ha et váratlanul ért, és nem tervezed, hogy szóba állsz velem… De ezt el kellett mondanom…
Dongsaeng-ed: Jaehwan"
A level végig olvasása után futkosni kezdtem a lakásban, hogy merre is lehet.
- Mit keresel hyung? - hallottam hangját. A fürdőből jött ki. Elmosolyodtam, majd csuklóját megragadva vonszoltam szobámba. Csak furcsállóan nézett. Hirtelen ajkaira tapadtam. Puha párnácskáit ízlelgettem egy darabig, amit viszonzott. Ő is felbátorodott, nyelve utat tört számba. Derekát átkaroltam, majd lassan elszakadtunk egymástól.
- Ígérd meg, hogysoha többé nem hagysz itt ilyen hosszú időre! - néztem szemébe.
- Az nekem lenne a legnagyobb fájdalom… Megígérem! - ölelt át.
- Saranghaeyo! - súgtam fülébe. Ő csak hozzámbújt. Végre az enyém, és sohasem fogok róla lemondani!
